– Szeretsz? – k�rdezem, mert �ppen ny�g�s kedvemben vagyok, �s ilyenkor szeretek m�sokat is azz� tenni. V�laszt �gyse kapok, nem is �rdekel, de � baromi pipa lesz, �s ez j�lesik. Igen, m�r l�tom magam el�tt, ahogy forgatja a szemeit, nagyokat s�hajt, morog, k�ts�gbeesetten pr�b�l valamit kital�lni, terelni a t�m�t, b�rmit, csak v�laszolni ne kelljen. Nem tudja, hogy engem nem is �rdekel a v�lasz. A szenved�se ann�l ink�bb. Szenvedj te is, bitang, �gy, ahogy �n, legyen neked is rossz a kedved, mert m�r megint h�lyes�geket k�rdezek. De ne f�lj, nem kell egyed�l cipelned, ketten megosztjuk a b�natot, mindketten ugyanannyi terhet visz�nk, te is egy keveset, �n is egy keveset, mindketten ny�g�sek lesz�nk, �n kev�sb�, mint most, te jobban, mint most. Jaj, m�r �gy v�rom, hogy te is rosszul �rezd magad!
     – Szeretlek – feleli, s m�g mindig egyed�l csak �n szenvedek, de m�g ann�l is jobban, mint azel�tt. Nem k�rtem, hogy adj v�laszt, te idi�ta, sosem adt�l, most mi�rt adsz? Tegnap m�g k�nnyed�n fel tudtalak h�zni ezzel, most mi�rt vagy ilyen nyugodt? R�ad�sul ilyen �k�rs�geket besz�lsz! Akarom, hogy m�rges legy�l, �s nem akarom, hogy hazudozz itt �ssze-vissza, te, legalja mindennek.
     – Mennyire? – fesz�tem tov�bb a h�rt, �gysem fog ki rajtam. Izzadni fogsz, hazug nyavaly�s, majd megl�tod.
     Elgondolkodik. Tekintete a t�volba r�ved. Mosolyogva v�rom, mit felel, de bel�l izzik mindenem, gy�l�l�m, hogy ilyen nyugodt, mik�zben �n nem vagyok. Mutass m�r egy kis egy�tt�rz�st, �s k�nl�dj velem! De ny�ltan, ne csalj, vagy megb�nod!
     – Nagyon – v�laszol, �s boldogg� g�rb�l a sz�ja, hogy ilyen okosat mondott.
     �n most le�t�m, leverem, k�nok k�zt fog meghalni, itt, a l�baim el�tt, �s m�g miel�tt kiheveri a lelk�t, bel� r�gok egyszer, j� er�sen, hogy igaz�n f�jjon. �gy j�r, aki csak besz�l, de nem igazib�l.
     – Tegnap �ta mi v�ltozott? – k�rdezem, de m�r nem mosolygok.
     – Semmi – feleli halkan. M�r � sem mosolyog.
     Boldogs�g fut v�gig a gerincemen. �, h�t igaz�n szeret!