2014. 10. 09. Szegénységben akarlak megismerni
Az első randevúnkon olcsó hamburgerre hívj meg, elfogadom. Tudod mit? Fizetem a részem, és megköszönöm neked. Kedvesen rád mosolygok, végigsimítom a hajadat a kezemmel, ujjaimmal érintem a kopott inged gallérját, sejtem, melyik turkálóból vetted. Én is onnan vásárolok.
Ha akarod, felmegyek hozzád. Ráfekszem a roskatag ágyra, s te rám feküdhetsz, nem bánom. Kopott takaróidon elkopott a gátlás. A következő randevúnkon ráérünk romantikázni.
Akkor majd vehetsz nekem olcsó csokit. Megeszem, amíg a buszra várunk, hogy eljussunk A-ból B-be. Szedhetsz nekem virágot az út széléről, hidd el, szebb lesz nekem, mint a rózsa.
Bármit, bármit tehetsz, csak ne gyere értem a szüleidtől kapott luxusautóval, ne vegyél ékszert a pénzükből, ne hívj meg drága vacsorára. Szegénységben akarlak megismerni, hogy majd ha világaink összefonódnak, ne érezzem bevándorlónak magam a te magas életszínvonaladban. A nulláról akarom kezdeni veled. Vállvetve, egymásba karolva építünk fel mindent, hogy ha majd eljön a pillanat, amikor számot vetünk életünkkel, tudjam, hazataláltam veled.
|