Fájt, hogy megismertelek, és még jobban fájt, hogy el kellett veszítenem. Boldogabb kor volt előtted. Mégsem akarlak egészen elfelejteni. De ne is keress többé! Csak annyira akarok emlékezni, amennyit a sors idáig kiosztott nekünk. Az összes többit add most már másnak! Az én malacperselyem megtelt, és nincsen dugó az alján, hogy helyet csináljunk az új emlékeknek. Mályvaszínű, kopott porcelántartály. Összetörhetném, de mégsem teszem. Inkább megrázom néha, és hallgatom a fojtott csilingelést. Egy játékperselynyi boldogságot hallok. Ennyit tudtam összegyűjteni belőled csupán.