– Minek hordod ezt magadon?
     – Mert sz�ks�gem van r� – feleli egyszer�en, s mintha k�ptelen volna ak�r egyetlen l�p�st is tenni n�lk�le, gyorsan visszahelyezi orr�ra a vastag, fekete keretes szem�veget. 
Nem �rtem �t, de az�rt k�vetem.
     – Hiszen nincs semmi baj a l�t�soddal. �s am�gy is �vegb�l vannak a lencs�k – jegyzem meg halkan. � v�laszra se m�ltatva tov�bb baktat a folyos�n, �n csendesen megyek ut�na. M�r nem is v�rok semmilyen magyar�zatot t�le, amikor �jra megsz�lal:
     – Igaz... A l�t�sommal nincs semmi baj.
     – T�k�letesen l�tsz – er�s�tem meg.
     – Te is.
     – �n is.
     – Nek�nk nem romlik a l�t�sunk. Soha – fordul fel�m, �s szomor�an elmosolyodik.
     Elgondolkodom azon, amit mond. T�nyleg nem.
     – Mert mi nem vagyunk olyanok, mint a t�bbiek – f�zi tov�bb a gondolatot, s nehezen visszafojt egy keser� fintort.
     – T�nyleg nem vagyunk olyanok – igazolom vissza �ll�t�s�t. Az �n hangomban nincs semmif�le �rzelem, s kezdek att�l tartani, tal�n t�l �resen is csengett ez a mondat. Jobb lett volna, ha valami eg�szen m�st mondok, vagy ink�bb csendben maradok. Csod�lkozva n�z r�m. Egy darabig engem figyel, majd folytatja.
     – De �n szem�veges szeretn�k lenni. Vagyis... �n szem�veges vagyok.
     – Nem vagy szem�veges – vil�gos�tom fel.
     – Mi�rt nem? – k�rdezi szenvtelen hangon.
     – Mert nem igazi a szem�veged – felelem, majd sietve pontos�tok: – Vagyis mert j�l l�tsz, nincs sz�ks�ged r�.
     – Tudom, hogy j� a szemem. Mi nem betegsz�nk meg, soha, mindketten makkeg�szs�gesek vagyunk, �gy terveztek minket, hogy nincsenek gyenges�geink. Mindketten t�k�letesek vagyunk, legal�bbis azt mondj�k, b�r �n nem igaz�n tudom, hogy az mit jelent. De ha �n �gy d�nt�k, hogy ezent�l szem�veges szeretn�k lenni, akkor mi van? – Rem�nykedve n�z r�m, mintha a v�laszom valami nagyon fontos k�rd�s fel�l d�ntene. R�vid ideig gondolkodom. Pr�b�lom kital�lni, mit v�r, mit feleljek – nem akarom elszomor�tani.
     – Ha szeretn�l, lehetsz szem�veges – felelem kisv�rtatva, annak ellen�re, hogy nem �gy gondolom.
Elmosolyodik azon, amit mondok, vagy rajtam, nem tudom. Tal�n tudja, hogy nem �szinte a v�laszom.
     – Lehetek?
     – Lehetsz.