2013. 01. 01. Semmi Meslj nekem a szerelemrl!
– Szeretsz? – krdezem, mert ppen nygs kedvemben vagyok, s ilyenkor szeretek msokat is azz tenni. Vlaszt gyse kapok, nem is rdekel, de baromi pipa lesz, s ez jlesik. Igen, mr ltom magam eltt, ahogy forgatja a szemeit, nagyokat shajt, morog, ktsgbeesetten prbl valamit kitallni, terelni a tmt, brmit, csak vlaszolni ne kelljen. Nem tudja, hogy engem nem is rdekel a vlasz. A szenvedse annl inkbb. Szenvedj te is, bitang, gy, ahogy n, legyen neked is rossz a kedved, mert mr megint hlyesgeket krdezek. De ne flj, nem kell egyedl cipelned, ketten megosztjuk a bnatot, mindketten ugyanannyi terhet visznk, te is egy keveset, n is egy keveset, mindketten nygsek lesznk, n kevsb, mint most, te jobban, mint most. Jaj, mr gy vrom, hogy te is rosszul rezd magad!
– Szeretlek – feleli, s mg mindig egyedl csak n szenvedek, de mg annl is jobban, mint azeltt. Nem krtem, hogy adj vlaszt, te idita, sosem adtl, most mirt adsz? Tegnap mg knnyedn fel tudtalak hzni ezzel, most mirt vagy ilyen nyugodt? Radsul ilyen krsgeket beszlsz! Akarom, hogy mrges legyl, s nem akarom, hogy hazudozz itt ssze-vissza, te, legalja mindennek.
– Mennyire? – fesztem tovbb a hrt, gysem fog ki rajtam. Izzadni fogsz, hazug nyavalys, majd megltod.
Elgondolkodik. Tekintete a tvolba rved. Mosolyogva vrom, mit felel, de bell izzik mindenem, gyllm, hogy ilyen nyugodt, mikzben n nem vagyok. Mutass mr egy kis egyttrzst, s knldj velem! De nyltan, ne csalj, vagy megbnod!
– Nagyon – vlaszol, s boldogg grbl a szja, hogy ilyen okosat mondott.
n most letm, leverem, knok kzt fog meghalni, itt, a lbaim eltt, s mg mieltt kiheveri a lelkt, bel rgok egyszer, j ersen, hogy igazn fjjon. gy jr, aki csak beszl, de nem igazibl.
– Tegnap ta mi vltozott? – krdezem, de mr nem mosolygok.
– Semmi – feleli halkan. Mr sem mosolyog.
Boldogsg fut vgig a gerincemen. , ht igazn szeret!
|