Felkiab�lt az emeletre.
     - Nem l�ttad a szendvicset, amit holnapra k�sz�tettem magamnak?
     Nem �rtettem, mi�rt k�rdezi, hogy l�ttam-e, amikor nyilv�nval�, hogyha nincs a h�t�ben, akkor �n ettem meg �ket, hacsak nem a kutya, de mivel az m�g egyel�re nem tanulta meg kinyitni a h�t�szekr�nyt, � m�gsem lehetett, s igen t�rpe termet l�v�n, ha meg is tanulta volna, sem tudott volna kinyitni semmif�le szekr�nyt. �gy h�t maradtam �n. Persze azt nem tudtam, hogy az az � szendvicse, azt hittem, nekem k�sz�tette, mivel m�r napok �ta nem ettem. Mindegy. A l�nyeg, hogy felkiab�lt, �s m�rpedig az�rt kiab�lt fel, hogy sz�mon k�rje rajtam, nem pedig az�rt, hogy meg�rdekl�dje, nem l�ttam-e elszaladni valamerre. Egyszer�bb lett volna, ha d�h�sen felkiab�l, m�r megint te? De nem, � sz�pen r�k�rdezett, ahogyan azt illik, elv�gre m�gsem gyan�s�tgathatunk csak �gy �ssze-vissza mindenkit t�rgyi bizony�t�kok vagy vallom�s n�lk�l, m�g akkor sem, ha az illet� b�n�ss�ge egy�rtelm�. No de sebaj, �gy legal�bb el�g id�m volt a r�m�letre, m�r megint �n, h�t m�r megint, hogy lehetek ilyen ostoba? B�n�s vagyok, bizony, s ezt nem �m g�nnyal vagy ir�ni�val �rom, mert abban a percben val�ban b�n�snek �reztem magam, egy utols� szendvicslop� mocsoknak, aki csak mag�ra gondol, s mag�n k�v�l senki m�sra. Kedvet �reztem kih�nyni az eg�szet, mivelhogy azonban azzal m�r senki sem lett volna boldog, csak sajn�lkozva lesz�ltam neki:
     - Az a ti�d volt? Jaj, ne haragudj, nem tudtam. Nagyon sajn�lom.
     S t�nyleg sajn�ltam, �s f�ltem is, de persze ezt � nem tudhatta. F�ltem, hogy megint csal�d�st okoztam, hogy b�ntani fog a szavaival. Mindkett� megt�rt�nt, de nem is a kimondott szavak, sokkal ink�bb a kimondatlanok sebezt�k meg az agyamat, mert igen, nem a lelkemet vagy a sz�vemet, az agyamat �rte az �t�s, bele is f�jdult a fejem, s arra gondoltam, m�g egy hang, amely �jszak�nk�nt fesz�teni, r�gni, �tlegelni fog, hogy most m�r v�gk�pp semmit se aludhassak. Nagy szerencse, hogy elhoztam magammal a gy�gyszereket, azokat, amelyek az eff�le elmebaj ellen lettek fel�rva, hogy eltomp�tsa a hangokat a fejemben, s hogy el tudjak aludni egy kicsit. Az sem �rdekelt, hogy �pp egy hete szoktam le a bogy�kr�l megint, mit sz�m�t az ilyenkor, amikor fesz�tenek a hangok, egyik a m�sik ut�n rivall r�m, hogy m�r megint te, m�r megint te. Felet vettem csak be, de az is a dupl�ja annak, amennyi aj�nlott, s f�lek, ez sem lesz el�g. El akartam menni a boltba, venni k�t zseml�t, hogy reggel legal�bb aludhassak egy kicsit, de �gysem engedett volna el az �jszaka k�zep�n. H�t nem, h�t nem alszom. Ink�bb olvasok, most mennyivel nagyobb a kedvem hozz�, m�g Hajn�czy sz�nalmas alkoholist�j�val is sz�vesebben bar�tkozom, minthogy egyed�l maradjak a gondolataimmal. M�giscsak le kellene fek�dn�m. Holnap m�giscsak elmegyek, becser�lem azt a zseml�t, amely �ppen csak felt�rte a torkomra tapadt v�lad�kot annyira, hogy l�legezni tudjak. Most a torokf�j�s is ki�rdemelt b�ntet�s, egyed�l maradt�l vele, te, �s a torkodban a k�sek, p�r�gnek, forognak, hogy �rezd, mekkor�t v�tkezt�l. Csak azt kapod, amit meg�rdemelsz. Hallod, amit mondok? Hi�ba dugod be a f�ledbe a f�lhallgat�t, hi�ba veszed be a gy�gyszereket, hi�ba pr�b�lsz nem ide figyelni. M�r megint te.